
Camera: Olympus OM-D E-M5 Mark II
Objektív: Olympus M.Zuiko Digital ED 12–40 mm F2.8 PRO
| ISO 200 | Gyújtótáv: 40mm (ff) | F7.1 | Aperture priority mode |
Ez itt Craco a szellemváros, Dél-Olaszországban.
Mielőtt bővebben mesélnék a helyről egy gondolatot engedj meg nekem. Ha szeretnél megtanulni fotózni, olyan képeket csinálni, mint ez is fent, akkor látogass el a fotós oktató oldalamra, ahol ingyenes és prémium fotós tanfolyamokat találsz!
Link: http://oktatas.zolixplorer.com
A város rövid története:
Több, mint 1000 éves múltra tekint vissza ez a kis városka és teljesen lakatlan lett mára. Legalábbis az óváros része. Ez sajnos nem egyedi dolog Olaszországban, ha jobban utána nézel, akkor jó pár másik szellemvárost is fogsz találni. Szerintem Craco az egyik legérdekesebb mind közül. Régen fontos kulturális központ volt, itt volt a térség egyetemi központja, jó pár palota és egy erődítmény is található a városban. Fénykorában úgy 2600 ember tengette itt mindennapjait. Sajnos elkövettek egy nagy hibát! A várost nem kellően szilárd alapra építették. Ahogy bővült előjött a probléma is, házak, egész utcák egyszerűen lecsúsztak a domboldalakon. A várost lakhatatlanná nyilvánították és 1963-ra teljesen lakatlanná is vált. Állandó lakosa jelenleg 4 szamár, ha jól láttam ![]()
Külön érdekes, hogy a város legrégibb még ma is álló épülete az erődítmény (Norman tower), amit a képen is látsz, az maradt meg a legjobb állapotban és kb 1000 éves (épült 1040 körül). Talán azért, mert az szilárd szikla alapra lett építve.
Ma turista látványosság és rengeteg filmnek a díszletéül szolgált már, úgy mint James Bond 007 Quantum os Solace, The Passion of Christ (Mel Gibson) és még sok más... 10 euró/fő áron egy kis része látogatható Craco-nak és érdemes megnézni, ha valaki arra járna.
Sok mindent láttam már életem során, de ez igazán egyedülálló élmény volt.
Teljes angol leírás letöltése itt.
Alább láthatsz egy esti képet is és néhány snap shot-ot, amiket a városnézés közben kattintottam.
Ne felejts el felnézni a fotós oktató oldalamra, ha érdekel a fényképezés:
http://oktatas.zolixplorer.com










Szerencsére szinte senki nem volt ott rajtunk kívül, ezért kényelmesen megreptettük a drone-t, élveztük a látványt, majd visszamentünk a szállásunkra felvenni a cuccainkat és a motort, hogy elinduljunk a következő állomásunkhoz, ami az egyik legszebb vízesés volt, amit valaha láttam.
Egy Pakson nevű városkában sikerült ebédet szereznünk, ám ez sem ment simán. Kedves mosolygós fiatal lányok álltak a rozoga pult mögött az étteremben, amit a poros út szélén találtunk. Emese Vietnám óta mondogatta, hogy milyen kár, hogy nem kóstolta meg a békát és láss csodát! A fő menü a töltött béka volt :D Rendeltünk is egyet, meg egy ismeretlen eredetű grill húst rizzsel és leültünk.








Ez a cikk viszont a két napos túra első napjáról szól. Erre a napra két vízesést és egy kávé ültetvényt terveztünk be. Ám egy vízesést kihagytunk, mert olyan szuper helyeket találtunk random az út szélén és nem is siettünk túlságosan, hogy élvezhessük a táj szépségét. Mert Laosz gyönyörű ország és kevés a turista. Itt mi is érdekesnek számítottunk, mindenki minket nézett, mosolygott. Laoszi gyerekektől, akik egy szót sem beszéltek angolul kaptunk egy rejtélyes gyümölcsöt, amit az út szélén majszoltak éppen. Egy zacskó keksszel háláltunk meg, pedig nem kértek cserébe semmit. Végig nagyon biztonságban éreztük magunkat, bár akitől béreltük a robogót mondta, hogy a biztonság kedvéért láncoljuk le mindig a járgányt :D





































































Az emberekről még annyit, hogy egy idős vietnámi házaspárhoz jártunk ebédelni úgy 2x 3x egy héten. Amikor megtudták, hogy pár nap múlva elmegyünk, akkor megkértek, hogy este ugorjunk be hozzájuk. Ajándékokkal vártak minket és öleléssel búcsúztattak.












